Architektúra

A SoulCore V4 ΔState architektúra

A SoulCore architektúra alapja a V4 ΔState modell. A nyelv és az állapot közötti művelet nem egy fix vektor, hanem állapotváltozás: a rendszer a jelenlegi állapotból és a bemenetből ΔState-et számít, és azon keresztül lép át az új állapotba.

A teljes csővezeték

Felhasználó → Language Runtime Encoder (300M) → 768 dimenziós reprezentáció → Hybrid Core V8 (200–300M) → ΔState → Language Runtime Decoder (300M) → Szöveg → Válasz

Az itt szereplő paraméterek (300M, 768) a jelenlegi implementációra vonatkoznak. A Runtime architektúra ettől független: lehet 450M, 4B vagy 1024 dimenzió is, a futtatókörnyezet ugyanaz marad. A lényeg a strukturált belső állapot, nem a konkrét méret.

Kognitív folyamat — a gondolkodási pipeline

A gondolkodás nem egyetlen pillanat, hanem egy strukturált folyamat. A jelenlegi vázat „nyolc lépésként” írjuk le, de semmi sincs kőbe vésve: a pontos szakaszok a Runtime finomítható részei. Csak az fix, hogy a nyelvet, a gondolkodást, az állapotot és a végrehajtást külön rétegekre bontjuk.

A gondolkodás rétegei

A kognitív modell a legvalószínűbb szó-szekvenciát generálja. A SoulCore ezzel szemben a gondolkodást rétegekre bontja — ez a Runtime igazi tere:

• Nyelv — bemeneti/kimeneti felület, kanonikus reprezentációra fordítva
• Gondolkodás — a kognitív magok a reprezentáción dolgoznak, nem a szövegen
• Állapot — közös, perzisztens állapottér, amin minden mag osztozik
• Végrehajtás — döntések, események, rollback, verziókezelés

Ez a kulcs: nem egy „nagy modell”, hanem egymástól független, cserélhető komponensek. Ha holnap jobb modell érkezik, nem a rendszert dobjuk el, hanem a modult cseréljük — pontosan, mint egy operációs rendszerben.